esztergomi gyors-büfé

esztergomi élményeim #1

20:30, keddi nap. megéheztem.

elindultam a központon keresztül, match 18:00-kor zár, gyorséttermek még korábban, a piac utcájában található honi abc-ről pedig nem lehet megállapítani, hogy mikor zárt. elindultam tovább az utcán, előttem egy halom pi..khmm..lány tartott valahová, ahol valószínűleg jól fogják érezni magukat, mivel elég gyakran látok arrafelé nagyobb tömegeket vonulni. üres pub-nak közel sem nevezhető helyek, füstös kis kocsmák, mindenhol csak itallap van kifüggesztve.

felcsillan a remény, egy kisebb csoportosulást pillantok meg egy kivilágított büfé felirat alatt, megérdeklődöm a tömegben elvegyült - eredetileg - fehér köpenyes nőszemélytől, hogy még lehet-e enni, majd a pozitív válasz után már lesem is a kínálatot. kézzel, filc, halomra javított árak. van hot-dog legalább 6 fajta, hamburger kettő, kolbász, mustár és sültkrumpli.

komolyan átgondolom, hogy biztos, hogy ezt szeretném? nem, de ahogy elnézem ezt a várost, nincs más lehetőségem.

marad a hamburger.

lerakom a pénz, viszont amint hozzáértem a pulthoz, visszakaptam a kezem. többhetes fertő, az edények szintén, a mérleg még a szocializmus óta őrzi piszokfoltjait, a ketchupos és mustáros edények oldalán végigfolyva az utántöltéskor elpazarolt mennyiség. tovább már nem merek nézelődni, éhes vagyok.

szezámmagos zsömle kis nejlonzacsiból, szendvicssajt fóliája megy a pult alá, aszott zöldségek kis tálkákból, jól elrejtve plakátok mögé, mikró csak akkor tűnt fel mikor jelezte, hogy kész a sülthús - vagy mi -, mustár rendesen mindkét oldalra, csupasz kézzel jól megnyomkodva a zöldségek, összerakás után még a tetejét kicsit megpaskoljuk, hogy viselkedjen, és mehet a mustárfelfogó zacsiba.. bele.. abba.. a rohadt életbe de éhes vagyok!

útközben egy hozzám hasonlóan eltévelyedett lélek megérdeklődte, hogy hol lehet ily jó étvággyal fogyasztható ételt ebben az órában vásárolni, majd felvilágosítottam, hogy nem akarja tudni, majd továbbálltam.

visszaértem irodába, leültem gép elé, és erős késztetést éreztem, hogy e feledhető élményt megörökítsem az utókor és késődélutáni éhes esztergomiak számára, hogy még véletlenül se kövessék el ugyanezt a hibát.

egy liter víz után is még mindig a számban a kemikáliáktól savas mustár íze, mellyel egy óvatlan pillanatban még a pólómat is megjelöltem. hajrá!